Belső könyvem - Vágyak és remények

Ma, ahogy egy új napra ébredtünk, megvizsgáljuk, hogy a feltérképezett félelmek, hogyan torzíthatják a vágyainkat és reményeinket. Hogyan csúszhatunk bele abba, hogy vagy túlbecsüljük őket irreális magasságokba, vagy leértékeljük őket annyira, hogy már nem is hiszünk bennük. 

Történet: "A levél, ami sosem késő"

Nareli és Olmir a hetvenes éveikben jártak, amikor egy közösségi kertben találkoztak. Mindketten özvegyek voltak, gyerekeik messze éltek, és a mindennapjaik csendesen, kissé magányosan teltek.
Nareli fiatalkorában szenvedélyes festő akart lenni, de a családja biztonságosabb utat szánt neki. Olmir szerette volna beutazni a világot, de fiatalon a munka és a kötelességek itthon tartották. Ahogy a tavasz beköszöntött, gyakrabban összefutottak a kertben. Egy délután Nareli mesélni kezdett a régi álmairól, és Olmir szemében felismerte ugyanazt a vágyakozást. Nem a festőállvány hiánya fájt, és nem is a meg nem tett utak: hanem az, hogy még mindig reméltek. Felfedezték, hogy a vágy nem korhoz kötött, és a remény nem évül el. Együtt kezdtek festeni a kertben, apró cserepes növényeket neveltek, amelyeket a helyi vásáron árultak. Nem váltak híres festőkké, nem utaztak el messzi földekre, de minden napot megtöltöttek azzal, amit valaha csak álmodtak.

Pszichológiai értelmezés

A vágyak és remények hajtóerőt adnak az élethez, de a dezinflációs csapda gyakori:

• Túlértékelve irreális elvárások születnek ("Ha nem lehetek sikeres, minek kezdeni?")

• Alulértékelve elveszik a cselekvési vágy ("Úgyis késő már nekem.")

Az időskor gyakran társul lemondással a vágyakról, mégis az emberi lélek élete végéig vágyik kapcsolódásra, alkotásra, élményekre. A pozitív pszichológia szerint a remény és jövőorientált gondolkodás nemcsak a boldogság, de a mentális egészség kulcsa is, még az élet későbbi szakaszában is. 

Nareli és Olmir példája mutatja: a vágyaink megéléséhez nem feltétlenül nagy lépések kellenek — a vágyakozás megélése már önmagában erőforrás. 

Ok-okozati összefüggés

• Gyermekkori vagy fiatalkori lemondások → Elfojtott vágyak

• Elfojtott vágyak → Felnőttkori, időskori hiányérzet

• Tudatos újrakezdés, kicsiben is → Megélt remény, elégedettség érzése

Feladat

Kérdések önmagadhoz:

• Milyen vágyat hordozol magadban, amit eddig háttérbe szorítottál?

• Mi az, amit akár ma is elkezdhetnél megvalósítani, bármilyen apró formában?

• Hogyan tudnád más szemszögből nézni a reményeidet: nem célként, hanem élményként?

Hogyan csináld?

1. Írj össze három vágyat, amelyet eddig halogattál, bármilyen aprónak tűnnek is.

2. Minden vágy mellé jegyezd fel: milyen miniatűr lépéssel tudnád ma elkezdeni?

3. Tartsd szem előtt: nem a nagy eredmény a lényeg, hanem a vágy megélésének öröme.

4. Oszd meg valakivel — a vágyakat megosztva erősödik a remény is.

Nap tanulsága

A vágyak nem évülnek el. Az élet bármely szakaszában újra felfedezhetjük őket, és ezzel új színeket adhatunk a mindennapoknak.

Útinapló-jelölő

5. állomás: Vágyak és remények kertje

Rajzolj egy kis kertet az útinaplódba, és írd bele három vágyadat, mint elültetett magokat. Adj nevet a kertednek!

Motivációs idézet

"Az ember azért öregszik meg, mert felhagy az álmodozással. Az álmok nem kopnak el — mi adjuk fel őket."
— Mark Twain