Belső könyvem - Hol vagyok most?

Ahogy tegnap önmagadra ismertél a tükörben, ma körbenézhetsz: milyen díszletben éled a napjaid, és mennyire szolgálja ez a belső valóságodat, jöjjön tehát a második nap.

Történet: Aerna labirintusa

Aerna sikeres és rendezett életet élt — kívülről nézve. Mindenki azt látta, hogy jó helyen van: rendszerben, kiszámíthatóan halad előre. Mégis, reggelente egy szorító érzés telepedett a mellkasára, és egyre gyakrabban kapta magát azon, hogy a saját napirendjének rabjává vált. Minden nap ugyanolyan volt: ugyanazok a teendők, ugyanazok az elvárások, ugyanaz a fáradtság. Egy napon egy csapatépítő foglalkozáson azt a feladatot kapták, hogy rajzoljanak egy diagramot a jelenlegi élethelyzetükről. Aerna először csak mechanikusan írta fel a napirendi pontokat: felkelés, kötelező teendők, kimerültség, újrakezdés. De ahogy nézte a vázlatát, elkezdett mélyebben kérdezni magától:

"Miért érzem nyomásnak a teendőimet?"
"Melyik pontok szívják el az energiámat?"
"Van-e bármi a napjaimban, ami valódi örömöt ad?"

A rajz egyre inkább hasonlított egy labirintusra, amelynek közepén Aerna magát rajzolta le, egyhelyben állva. Ekkor jött a felismerés: nem azért nem halad, mert nem akar, hanem mert eddig nem látta át tudatosan, mi veszi körül. A falakat a saját szokásai, elvárásai és megfelelési kényszerei alkották. Most először nem csak a falakat látta, hanem azt is, hogy milyen tevékenységek, érzések és döntések építik fel a napjait.
És ezzel a felismeréssel megnyílt a lehetőség: ha látja, hol áll, elindulhat a kijárat felé.

Pszichológiai értelmezés

Gyakran élünk automatizmusban. A pszichológiában ezt szokás-huroknak hívják: ismétlődő cselekvések, amelyek bebetonozódnak a mindennapjainkba. Ha nem vagyunk tudatosak, ezek a hurkok úgy zárnak körbe, hogy észre sem vesszük, elvesztettük a választás szabadságát. Aerna példája azt mutatja meg, hogy a felismeréshez először ki kell lépni a megszokott nézőpontból, és külső szemmel tekinteni a saját rutinjainkra.

Ok-okozati összefüggés

• Ok: Fel nem ismert szokások, elvárások, megfelelési kényszerek

• Következmény: Kimerültség, belső szorongás, stagnálás érzése

• Feloldás: Tudatos feltérképezés, kérdések feltevése, a szokások láthatóvá tétele

• Eredmény: A helyzet tisztább megértése, első lépés a kijárat felé

Feladat

Rajzold le a saját "labirintusodat"!

1. Kezd azzal, hogy felírod, mivel telnek a napjaid. Legyél őszinte!

2. Ezután jelöld meg:

   • Mi ad energiát?

   • Mi viszi el az energiád?

   • Mi ismétlődik szinte automatikusan?

3. Tegyél fel magadnak kérdéseket minden ponthoz, például:

   • Miért csinálom ezt?

   • Kinek az elvárása ez?

   • Hogyan érzem magam ettől a tevékenységtől?

Lássuk hogyan csináld?

• Szánj rá legalább 20-30 percet, amikor nem zavar senki.

• Rajzold le ténylegesen: használj papírt, színeket, akár vonalakat, köröket, mint egy térképet!

• Ne csak a "mit csinálok" listázd, hanem azt is, hogyan érzed magad közben.

• Ha kész, nézd meg kívülálló szemmel: hol vannak a zsákutcák? Hol van energiafolyás?

• Írj mellé pár szót: mit szeretnél ezzel kezdeni a következő napokban?

A nap tanulsága

"A kijárat nem mindig ott van, ahol elsőre keresed — néha először felülről kell rátekinteni a labirintusodra, hogy észrevedd."

Útinapló jelölő

Ma Aerna példáján keresztül Te is megálltál, és feltérképezted, hol vagy most. Ez fontos mérföldkő: a felismerés napja. A naplódba írd be a következőt:
"2. nap — Feltérképeztem a jelenlegi helyzetemet. Tudom, hol állok a saját labirintusomban." Adj egy szimbólumot is a mai naphoz, például rajzolj egy kis térképet vagy iránytűt. 

Motivációs idézet:

 "Amíg nem teszed fel a kérdést, addig a válasz is rejtve marad." — Carl Jung