Belső könyvem - Kihívásokkal való szembenézés
Tegnap megértettük, hogy a pozitív megerősítések segíthetnek abban, hogy új alapokra helyezzük önmagunkhoz való viszonyunkat. Ma azt vizsgáljuk meg, hogy miként tudunk belső erőforrásainkhoz nyúlni akkor is, amikor a kihívások nem teljesen tőlünk függenek.
Történet: Kirea és az örök verseny
Kirea már kicsi kora óta tehetséges volt: gyorsan tanult, kreatívan gondolkodott, és ösztönösen vonzotta a figyelmet. Ahogy nőtt, egyre több iskolai versenyre küldték: szavalóversenyek, magyar és történelemversenyek, sportversenyek. Mindenki büszke volt rá, ő pedig próbált ennek megfelelni — kívül mosolygott, belül azonban egyre nőtt a szorongás. Nem csak a győzelem miatt aggódott, hanem attól is rettegett, hogy csalódást okoz. Egy idő után már egy egyszerű iskolai felelés előtt is görcsbe rándult a gyomra. Az egyik országos verseny előtt, miközben a színpadra várakozott, egy idős pedagógus ült le mellé. Csendesen ezt mondta:
– "Tudod, Kirea, vannak helyzetek, amik nem rajtunk múlnak. De ha előre félsz és szorongsz, még a lehetőségét is elveszed magadtól, hogy jól sikerüljön... vagy hogy legalább jól érezd magad."
Ez a mondat ott és akkor gyökeret vert benne. Először döbbenten hallgatott, majd ráébredt: nem kell előre büntetnie magát. Talán nem nyer majd mindig, talán hibázni fog — de ha elengedi a görcsöt, megengedi magának azt is, hogy éljen, tapasztaljon, és örömét lelje a kihívásokban.
Pszichológiai értelmezés:
Szorongás-spirál: A jövőbeli kudarcoktól való félelem megnöveli a stressz-szintet, ami ténylegesen rontja a teljesítményt.Kontroll-illúzió: Gyakran hisszük, hogy mindent kézben kell tartanunk. Ha ezt nem tudjuk, nő a szorongás. Valójában sok külső tényező van, amit nem irányíthatunk — de azt igen, hogyan viszonyulunk hozzájuk.
Versenyszorongás: Az ismétlődő, stresszel járó helyzetek felnagyítják az agy "veszélyérzékelő" rendszerét (amygdala), ami testi tüneteket, pl. gyomorgörcsöt, remegést vált ki.
Ok-okozati összefüggés:
Elvárások → Félelem a hibázástól → Szorongás → Stresszreakciók → Teljesítménycsökkenés → Önbizalomvesztés
Külső elvárás → Belső félelem → Stresszreakció → Érzelmi kimerülés → Teljesítménycsökkenés
Feladat:
Írj három helyzetet az elmúlt egy hónapból, ahol aggódtál valami miatt.
Majd kérdezd meg magadtól:
"Rajtam múlt teljesen az eredmény?"
"Mi történt volna, ha kevésbé szorongok, és csak jelen vagyok?"
Gyakorolj egy új mondatot, például:
"A legjobb tudásom szerint cselekszem, a többi nem rajtam múlik."
Hogyan csináld?
- Használj légzőgyakorlatot stresszhelyzet előtt: 4 másodperc belégzés – 4 másodperc benntartás – 6 másodperc kilégzés.
- Tudd: nem a kimenetel szabja meg az értékedet.
- Tudatosítsd: ha szorongással töltöd meg a pillanatot, elzárod magad az élménytől, amiből tanulhatnál, örülhetnél.
Hogyan jelöld az útinaplódban?
Rajzolj egy kétágú ösvényt: az egyik ágon egy ember nehéz zsákot cipel (a félelmei súlyát), a másik ágon könnyedén sétál — szimbolizálva, hogy választhatsz, hogyan mész végig az utadon.
A nap tanulsága:
A kihívásokban nem a hibátlanság a legfontosabb, hanem az, hogy megengeded magadnak az átélést, a fejlődést és a szabadságot.