Belső könyvem - Csomagbontó pont

3. nap – Mit hozok magammal?

"Néha nem is a jelen az, ami megsebzi a lábunkat – hanem a kavics, amit már régóta a cipőnkben hurcolunk."

Történet – A hátizsák és a folyópart

Mervia és Elbren a folyóparton ültek. A nap épp lebukóban volt, az árnyékok hosszúra nyúltak közöttük. Egy szó sem hangzott el, de a csendjük tele volt hangtalan ütközésekkel. Aznap egy apró nézeteltérés sodorta el őket, akárcsak két kavicsot a víz felszíne. Mervia érezte, ahogy belül valami régi remegés szorítja össze a mellkasát – nem a mostani vita, hanem az ismerős érzés: hogy nem hallják, nem értik, nem látják igazán. És ahogy ott ült, a gondolatai messzebb vittek, túl a jelen pillanaton. Olyan volt, mintha valaki rég elrejtett volna benne egy utazótáskát. Nem nagyot, csak pont akkorát, hogy mindig érezze a súlyát. Tele volt régi mondatokkal, elmaradt ölelésekkel, kiszámíthatatlan esték emlékeivel – és olyan hittel, amit gyerekként tanult meg: hogy ha csendben marad, talán kevésbé rázza meg a világ. Mervia nem tudta pontosan, melyik pillanatban kezdte ezt a táskát cipelni. De most, a folyóparton, érezte: nem csak Elbren áll előtte, hanem vele szemben ott van minden, amit valaha a bizalomról és közelségről hitt.

Pszichológiai értelmezés (a háttérben)

Sok kapcsolatban nem a jelen konfliktusok vájnak mély sebet, hanem azok az érzelmi lenyomatok, amelyeket gyermekként vagy korábbi kapcsolatokban tapasztaltunk meg. Ezek mint egy "életcsomag" vagy "belső poggyász" kísérnek bennünket, és befolyásolják, hogyan reagálunk, mitől félünk, hogyan érzékeljük a másikat. Amikor a jelenben túlerősen reagálunk, az gyakran egy múltbéli fájdalom visszhangja.

Ok-okozati összefüggés

Minél több feldolgozatlan minta van a csomagban, annál nagyobb az esély arra, hogy a jelen helyzeteit is ezek torz tükrében látjuk. A múlt fájdalmai lencsévé válhatnak, amelyen keresztül az új kapcsolatok eseményeit is értelmezzük – és gyakran így ismétlődnek a mintázatok. Nem tudatos döntés ez, inkább automatikus újrajátszás.

Feladat – A csomagbontás kezdete

Képzeld el, hogy egy régi hátizsákot cipelsz a hátadon. Állj meg most egy képzeletbeli állomáson, és bontsd ki.

Írj egy listát a következőkről:

• Milyen visszatérő érzéseid vannak konfliktushelyzetekben?

• Mikor éreztél hasonlót korábban az életedben? (Gyermekkor, család, korábbi kapcsolatok, Iskolai szituációk)

• Mi volt akkor a belső hiedelmed? Mit hittél magadról, a másikról?

• Mi az, amit most újra megtapasztalsz ebből?

Hogyan csináld – Egy kis belső gyakorlat

1. Csendesedj el. Vegyél elő egy lapot, hajtsd félbe.

2. A bal oldalra írd fel: "Régi csomagból való", a jobb oldalra: "Mostani helyzet".

3. Sorold fel az érzéseidet, reakcióidat, és próbáld beazonosítani, melyik "oldalhoz" tartoznak.

4. Ha valamire nem tudod a választ: csak figyeld meg. Az első lépés a megértés, nem a megoldás.

Nap tanulsága

A múlt nem az ellenséged. Csak akkor válik súlyos teherrel teli csomaggá, ha nem nézel bele. De ha kinyitod, megnevezed, felismered, már nem uralkodik rajtad – hanem megértett része lesz annak, aki ma vagy.

Útinapló-jelölő – Állomás: Csomagbontó pont

Ma megálltam egy pillanatra, és belenéztem abba, amit már régóta cipelek.

Melyik súly tartozik a múlthoz, és melyik a jelenemhez? Egy kicsit már tisztábban látom. Jelöld egy hátizsákkal ezt az állomásodat. 

Motivációs idézet

"Nem kell örökké cipelni, amit egyszer valaki más pakolt a hátizsákodba."