Belső könyvem - Belső erőforrások felfedezése

2025.04.21

Tegnap megismertük, hogyan lehet felismerni a kihívásokban rejlő tanulási lehetőségeket. Ma szeretném, ha azt vizsgálnánk meg, hogyan találhatunk rá saját belső erőforrásainkra, akkor is, ha mások épp megtagadják a támogatásukat.

Történet: Liera csendje

Liera eleinte boldognak hitte magát Elian mellett.
De a kapcsolatuk egy szűk, láthatatlan hálóba szövődött: Elian családja – különösen az anyja – minden egyes gesztusában éreztette vele, hogy nem elég jó.
A megjegyzések kicsik voltak, szinte észrevétlenek, mint finom tűszúrások: "Biztos, hogy tudsz főzni rendesen?", "Elian mindig jobbat érdemelt volna...", "Majd meglátjuk, meddig tart."

Eleinte Liera úgy gondolta: majd idővel elfogadják.
Türelmes volt, megértő, próbált alkalmazkodni, nem szólt, ha fájt.
Elian pedig... hallgatott. Szerette Lierát, de nem állt ki mellette. "Ne vedd a szívedre" — mondta, miközben maga is elfordította a fejét.

Egy családi vacsorán aztán az anyja túl messzire ment. Nyilvánosan megalázta Lierát egy megjegyzéssel, mire a család csak udvariasan mosolygott, mintha semmi sem történt volna.

Aznap este Liera egyedül maradt a vendégszobában.
És ott, abban a csendben, valami átszakadt benne.
Nem harag volt.
Nem düh.
Hanem egy világos felismerés: ő nem azért van ezen a világon, hogy mások elnyomják.
Az ő értéke nem attól függ, hogy elfogadják-e azok, akik csak a saját kényelmüket nézik.

Nem viharosan távozott. Nem követelt semmit.
Hanem felállt, összepakolta a dolgait, és csendesen hazament.
A saját otthonába. A saját életébe.

A belső ereje abból fakadt, hogy már nem akart küzdeni egyoldalúan.
A szeretet nem önfeladás — ezt aznap éjjel értette meg igazán.

Pszichológiai értelmezés:

A hosszú ideig tartó, egyoldalúan elviselt érzelmi bántás az ún. érzelmi elhanyagolás egyik formája.
Az a tévhit, hogy "ha szeretlek, mindent eltűrök", gyakran vezet önbecsülés-vesztéshez és belső kiüresedéshez. Az egészséges kapcsolatokban az egyensúly megtartása alapvető: kölcsönös tisztelet, határhúzás és érzelmi biztonság nélkül egy kapcsolat nem épít, hanem rombol.

Ok-okozati összefüggés:

Ha valaki hosszú időn át háttérbe szorítja a saját érzéseit mások kedvéért, az a belső kiégéshez, önértékelési problémákhoz vezethet.
Az egészséges énkép megtartásához elengedhetetlen a határok felállítása és az érzelmi önvédelem.

Feladat:

Írj egy levelet magadnak (nem kell elküldened senkinek), amelyben megfogalmazod:

  • Milyen helyzetekben nem álltál ki magadért?

  • Milyen érzések maradtak benned emiatt?

  • Mit tanultál ebből magadról, és hogyan szeretnél a jövőben cselekedni?

Hogyan csináld?

  • Képzelj el egy erős szimbólumot magadnak (például egy gyökerekkel kapaszkodó fa), ami emlékeztet: Nem mások véleménye tart meg, hanem a saját gyökereid.

  • Így jelöld az útinaplódban: Komp → A belső erőforrások segítenek átkelni a bizonytalanság folyóján. (Minél erősebb a komp, annál biztonságosabb az átkelés.)

Nap tanulsága:

A belső erő nem a harcban születik, hanem abban a pillanatban, amikor úgy döntesz: elég vagy úgy, ahogy vagy, és nem könyörögsz szeretetért.

Motivációs idézet:

"Az önbecsülésed nem alku tárgya. Akik igazán szeretnek, azok nem kérnek tőled kevesebbet, mint önmagad."

Szakmai kiegészítés a témához:

Mi a belső erőforrás?

A belső erőforrások azok a pszichológiai, érzelmi és spirituális képességeink, amelyek segítenek alkalmazkodni, megbirkózni a stresszel, és megőrizni a mentális egészségünket nehéz helyzetekben.
Ilyen például:

  • az önbizalom,

  • a reziliencia (rugalmas alkalmazkodóképesség),

  • az érzelmi önszabályozás,

  • az önértékelés,

  • a remény,

  • a belső motiváció,

  • vagy az a képesség, hogy határokat szabjunk.

Miért fontos?

  • A belső erőforrások megóvnak a kiégéstől, az önvesztéstől és a krónikus stressztől.

  • Segítenek abban, hogy ne másoktól tegyük függővé a boldogságunkat.

  • Megadnak egy olyan belső stabilitást, ami akkor is megtart, ha a külső környezet éppen bizonytalan vagy támogatatlan.

  • A nehéz helyzetekben (például párkapcsolati konfliktusokban) ezek az erőforrások válnak a túlélés és a növekedés alapjává.

Miért várjuk mégis másoktól a megerősítést, kiállást?

Pszichológiai tény, hogy az elsődleges kötődési mintáink (gyerekkorban kialakult kapcsolataink a szülőkkel/gondozókkal) erősen befolyásolják azt, hogyan látjuk magunkat és másokat.

  • Biztonságos kötődés esetén megtanuljuk, hogy számíthatunk másokra, de képesek vagyunk önálló döntéseket is hozni.

  • Bizonytalan kötődés esetén viszont hajlamosak vagyunk:

    • mások jóváhagyásától függővé tenni önértékelésünket,

    • elvárni, hogy "megmentsenek",

    • remélni, hogy "kitalálják", mire van szükségünk (helyettünk).

Mások véleményére hagyatkozni természetes emberi vágy, de ha kizárólag ettől tesszük függővé az értékességünket vagy a döntéseinket, elveszítjük az önállóságunkat és kiszolgáltatottá válunk.

Összefoglalva:

A belső erőforrások fejlesztése nem arról szól, hogy ne legyenek kapcsolataink, hanem arról, hogy a kapcsolatainkban ne adjuk fel önmagunkat.
Nem mások dolga kitalálni, mire vágyunk. A felnőtt önismeret része, hogy felismerjük, megfogalmazzuk, és ki is mondjuk a saját szükségleteinket.


© 2022 Minden jog fenntartva M.Szeszák Szilvia
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el